Gulyás Lídia neve sokak számára csenghet ismerősen, ugyanis fiatal kora ellenére már igencsak sok mindent letett az asztalra. Legtöbben talán a @szialidia vagy a @lidiaontheroad Instagram oldalakon keresztül ismerik, de a 2021-es ARC kiállítás közönség-díjazottjaként is gyakran emlegetik. Lídia karrierútja tele van izgalmas kalandokkal és fordulatokkal. Útkeresésről, motivációkról, kudarcokból való tanulásról és izgalmas szakmai kihívásokról beszélgettünk:

Mi akartál lenni kiskorodban? Nyilván nem instagram influencer 🙂

Lídia motiváló bögrével

Kiskoromban divattervező akartam lenni, ehhez méltóan rengeteget rajzoltam. Azután jártam dráma szakkörre, amit nagyon élveztem, így megfordult a fejemben, hogy színészi pályára lépek. A kettő között valahol, rapper is akartam lenni, bár erről relatív hamar letettem,  mert mint kiderült, eszem ágában sincs rappelni, csak vonzott a hip hop kultúra, és szerettem szövegeket írni.. Ezek voltak a gyermeki vágyaim, gimiben pedig már nem tudtam pontosan mit szeretnék csinálni. Kivéve, hogy már gyerekkoromtól kezdve éreztem, hogy inspirálni szeretnék másokat és ez a vágyam sosem múlt el. Tizenévesen elkezdtem blogot írni, kerestem magamnak egy platformot, ahol kiélhetem a kreativitásom és adhatok valamit az embereknek. Először divatról írtam, aztán már mélyebb gondolataimról, belső folyamatokról. Vendégszerzőként is írtam 15-16 évesen. Nagyon megszerettem a műfajt, rengeteget olvastam, naplót vezettem, sőt még egy regénybe is belekezdtem. 

Beszélgessünk kicsit a tanulmányaidról. Meglehetősen kacskaringós, izgalmas utat jártál be a gimnázium után. Mi volt az eredeti terved, hogyan alakult az idő előrehaladtával és mit tanultál ezekből az évekből? 

Ugye sokáig nem tudtam gimiben, hogy mit szeretnék csinálni, túl sok minden érdekelt, ezt a problémát másoknál is tapasztalom. Ez egészen odáig tartott, hogy már közeledett az egyetemi jelentkezések határideje, amikor összefutottam egy barátnőmmel, aki  művészet-menedzsmentet tanult a MOMÉn. Annak a beszélgetésnek a hatására világosodtam meg, hogy ez az az irány, ami engem igazán vonz: a művészet -és brand menedzsment. Tehetséges művészek munkáját segíteni marketing oldalról, ez volt az álmom.

Lídia portré

Akkorra már volt is marketinges tapasztalatom, ugyanis gimi alatt, olyan 17-18 évesen bekerültem a Samsung globális nagyköveti programjába. Nemcsak a legfiatalabb voltam a csapatban, de én voltam az egyetlen lány is. Egy 12 fős csapat tagjaként beleláttam egy globális cég marketingjébe, és fejleszthettem a social media és tartalomgyártó képességeimet. Bár abban az időben még a mai formájában nem volt jelen, sőt, nem volt neve az influencer marketingnek., mégis a program tulajdonképpen annak a logikájára épült. Nagykövetként eseményekre jártunk, videós tartalmakat és cikkeket készítettünk, teszteltük az új termékeket és promóciós anyagokat gyártottunk, content alapú versenyekre neveztünk be. Rengeteget köszönhetek ennek a programnak, kijutottam például a 2012-es Olimpiára és Barcelonába és Berlinbe is egy-egy konferencia kapcsán. Baromi izgalmas időszak volt, rengeteg tapasztalatot szereztem már relatív fiatalon, éppen ezért gondolom azt, hogy nyitott szemmel kell járni és merni kell jelentkezni a hasonló lehetőségekre.

És hát visszatérve a szakmaválasztásra, úgy éreztem, hogy az online marketinges tapasztalataim és az inspirálás, segítségnyújtás iránti motivációim a művészetekkel ötvözve, a művészetmenedzsment mester keretein belül érhetnek össze leginkább. Ehhez persze előtte el kellett volna végeznem egy művészetelmélet alapképzést, így hát oda adtam be a jelentkezésem. Bár őszintén megvallva jobban szerettem mindig is a gyakorlatorientált tanulást, úgy voltam vele, hogy 3 év elmélet még nem a világ vége. Viszont nem vettek fel. Ezt akkor hatalmas kudarcként  éltem meg, nagyon elveszettnek éreztem magam. 

Hogyan lendültél túl a csalódáson?

Lídia egyik instás idézete

Kerestem az utamat, elkezdtem egy stylist képzést, azonban hamar kiderült számomra, hogy nem ez a nekem való irány. Ellenben egy remek művészeti alapot szolgáltatott a későbbi tanulmányaimhoz és munkáimhoz. Fél év után otthagytam a képzést és jelentkeztem egy skóciai egyetemre, Glasgow-ba International Fashion Branding szakra. A döntésben, amellett, hogy ez a szak állt a legközelebb a vágyaimhoz és álmaimhoz, igen nagy szerepet játszott az is, hogy a képzés ingyenes volt, és mind a tanáraim, mind a szüleim nagyon támogatóan álltak az ötlethez. Így végül egy évvel később, 21 évesen kezdtem el az egyetemet, amiért így utólag rendkívül hálás is vagyok. Felnőtt fejjel sokkal motiváltabb és céltudatosabb voltam a tanulmányaim során és sokkal több lehetőséget is ragadtam meg, mint a fiatalabb szaktársaim.  Például az utolsó egyetemi évemet Ausztráliában, Melbourne-ben töltöttem. 

Hogyan alakultak a munkatapasztalataid? 

Lídia portré

Miután abbahagytam a stylist képzést, fél évre kiköltöztem Londonba és vendéglátósként dolgoztam. Érdekes sztori egyébként, hogy mennyire hirtelen jött a kiköltözés ötlete. Már tudtam, hogy felvettek a glasgow-i egyetemre, azonban még volt fél évem a képzés kezdetéig. Elhatároztam, hogy abban az időszakban dolgozni szeretnék, azonban meglepetésemre, akkor először nem találtam itthon állást, pedig előtte, kevesebb tapasztalattal mindig sikerült. Úgy alakult, hogy egyik barátnőmmel egy hétvégére elutaztunk Londonba és ott pont egy olyan étterembe ültünk be, ahol egy magyar lány szolgált ki minket. Beszélgettünk vele, én mondtam, hogy épp állást keresek, mire kiderült, hogy náluk van szabad pozíció. Beadtam a CV-met, felvettek, hazamentem, összepakoltam a dolgaimat, és kiköltöztem Angliába. Nagyon szerettem a vendéglátózást, imádtam emberekkel együtt dolgozni. 

Egyetem mellett is dolgoztam, egy startupnál voltam social media menedzser. Az volt az első fizetett “szakmai” állásom. Heti 20 órában dolgoztam, interjúkat készítettem kisvállalkozókkal, és tartalmakat gyártottam a felületeinkre. Nagyon fiatalos, csodás közösség volt. Rengeteget tanultam ott is, beneveztem különböző versenyekre, volt amelyeket meg is nyertem. Őket nehéz volt otthagyni, amikor harmadévben Melbourne-be költöztem. 

Ha jól tudom, nemcsak fizetett munkákat vállaltál…

Lídia az afrikai safarin

Így van közben mindig önkénteskedtem is. Már gimi alatt is egy koncerteket szervező cégnél, aztán Londonban egy keresztény közösségnél PR, marketingesként. Később pedig tagja voltam az egyetemi újság szerkesztőségének és több egyetemi szervezetnek is, mint a “Divat Society”, aminek a PR csapatát erősítettem. Rendkívül mozgalmas, élménydús időszak volt ez, nem sokat ültem otthon a szobámban. Hamar megtaláltam a magam közösségét, szintén instagrammon aktívkodó, fotós barátaim lettek. Velük gyakran utazgattunk, sokat fejlődtem fotózás terén. 

Melbourne-ben az elején nehezebben kaptam munkát, az első pár hónap az akklimatizációról szólt. Az elején csak freelancer munkákat vállaltam, aztán végül gasztro marketingesként helyezkedtem el egy fiatal vállalkozónál.  Social menedzser, tartalomgyártó, stratéga, gasztrofotós, minden voltam egyszerre. Ami érdekesség, hogy Melbourne nem egy olcsó hely, és mégis heti 20 óra munkából meg lehet élni.

Milyen tanulságokat tudnál megfogalmazni a kalandos karrier utad kapcsán? Mit tanácsolnál azoknak a fiataloknak, akik még nem tudják mivel szeretnének foglalkozni?

Hát, talán a legnagyobb tanulság, hogy nyitott szemmel kell járni és észrevenni a lehetőségeket, amik körülvesznek minket. Ha elég bátrak vagyunk, és igent mondunk különböző programokra, munkalehetőségekre, pályázatokra, akkor azok később nagyon meg fognak térülni. Az úgynevezett gap-year, vagyis az érettségi után kihagyott év is nagyon hasznos tapasztalat lehet, ha valaki nem tudja pontosan, merre indulna tovább. Nekem sokat segített, céltudatosabban tudtam beülni az iskolapadba, és kisebb energiabefektetéssel jobb eredményeket értem el, na meg mellette több időt tudtam szánni közösségre, hobbikra, munkára.

Melbourne-i erdőben készült kép Lídiáról

Ezen kívül fontos még az önfejlesztés is. Csak úgy fogja megtalálni valaki az útját, ha valóban belekóstol abba, ami érdekli. Semmi baj, ha nem válik be, én sem akartam végül  újságíró vagy PR-os lenni, de jó volt kipróbálni, tapasztalatot szerezni mindkét téren. Érdemes a hobbikba is időt fektetni, ma már egy-egy soft skill lehet a vízválasztó, ami miatt téged vesznek fel, két azonos végzettségű jelölt esetén. 

Valamint nyitottnak és aktívnak kell lenni. Sok lehetőségről ismerősökön keresztül értesül az ember. Fontos beszélgetni emberekkel, kapcsolatokat építeni, ápolni. Valamint nem szabad fukarkodni az időnkkel. Pláne kezdőként még minden tapasztalat előnyödre válik, akkor is, ha nem fizetnek érte pénzben. Az önkéntesség szerintem az egyik legjobb dolog, amit egy fiatal tehet a környezetéért és magáért egyaránt. Valamint, ami még fontos tanulság, hogy a kudarc nem biztos hogy mindig rossz dolog, sőt, lehet, hogy az, hogy valami nem sikerül, visszatekintve egy pozitív mérföldkő lesz az életedben, ami a megfelelő irányba terel. Legalább is nálam így volt 🙂

Az interjú folytatását itt olvashatod!

Ha érdekelnek a hazai influencerek sikersztoriaji, olvassd el S.Oszkár egyetemistás interjúnkat vagy nézz rá Pamkutyáék karrierválasztási tippjeire!

Ha pedig te magad is belekezdenél valami új kalandba, mint Lídia tette anno, akkor nézz szét honlapunkon és találd meg álmaid állását! 

Tetszett a cikk? Oszd meg!
  •  
  •  
  •  
  •  
  •